szemét, tényleg.
vao (:

vao (:

kazal:

Drunk Bike Club. Szomorú, hogy ilyen létezik :((((((((((( (Taken with Instagram at Főzdefeszt 2012)

marmint? multkor sajat szememmel lattalak szamos sor utan biciklire ulni:)

kazal:

Drunk Bike Club. Szomorú, hogy ilyen létezik :((((((((((( (Taken with Instagram at Főzdefeszt 2012)

marmint? multkor sajat szememmel lattalak szamos sor utan biciklire ulni:)

HÉNR
magicalnaturetour:

My God, it’s full of stars by Thomas Zimmer :)

HÉNR

magicalnaturetour:

My God, it’s full of stars by Thomas Zimmer :)

Viszont ott ilyen. Lastovo-ba kell menni, legkisebb fényszennyezettség Európában. Imádtam.

kazal:

kevlarviktor:

hirbehozo:

nem szabad minden hulyesegnek felulni. varosban elni JO.

Pont ez a legszarabb a varosban, a hangzavart leszamitva, imadom a telkunket es varom az oregkort, amikor odakoltozunk

A tejutat tisztan es vilagosan csak a horvat tengerparton lattam eddig. Meg a Balaton is tul vilagosnak bizonyult

Viszont ott ilyen. Lastovo-ba kell menni, legkisebb fényszennyezettség Európában. Imádtam.

lastovo sky

kazal:

kevlarviktor:

hirbehozo:

nem szabad minden hulyesegnek felulni. varosban elni JO.

Pont ez a legszarabb a varosban, a hangzavart leszamitva, imadom a telkunket es varom az oregkort, amikor odakoltozunk

A tejutat tisztan es vilagosan csak a horvat tengerparton lattam eddig. Meg a Balaton is tul vilagosnak bizonyult

ez fantasztikus. úgyis rossz idő van, nekem is fix program.

eszpee:

na jó, úgy látom ezen a hétvégén se megyek emberek közé.

vampirolo:

Telek #20 - Itt a vége, az összes kép egy helyen: itt.
Apu nem emlékszik, mert nem jó az évszámokban, de a nagyi és a nagypapa 1970-ben vagy 1971-ben vették a telket a szigetszentmártoni üdülőtelepen. 104 négyszögöles, egyforma parcellákra osztották akkoriban ráckevei holt-Dunaág erdős-bokros árterét a töltés és a folyó között, egy ilyenre csapott le a nagyi és a nagypapa.
Gyerekkoromban sokat nyaraltunk a telken, itt láttam a tévében a Nagy Imre újratemetését, itt esett fejjel a Dodi a kishalhálóba, amikor egy színjátszós halat akart megragadni, itt dugta bele a Juli a Jóska köldökébe az ujját, amíg a hintaágyban aludt, itt sütöttük a legjobb szalonnákat, és itt hazudtuk azt a Dodival áprilisban, hogy nem mentünk be a Dunába, pedig igen. Itt loptuk a takarmánykukoricát, amit hiába főztünk, nem puhult meg, itt fogtam a legtöbb keszeget minipecabottal, amit aztán paprikás lisztben kisütöttünk, itt rakott be anyu a bicikli gyerekülésébe és dőlt el velem úgy, hogy meg sem nyikkantam, és itt üvöltöttem mint fába szorult féreg, ha megcsípett a darázs. Tiniként ide hoztam az aktuális fiúimat és valamiért még mindig itt ízlik legjobban a reggeli.
Ez a sorozat viszont nem a telekről, hanem elsősorban a nagyiról szól. Szegény, csákvári parasztok voltak a szülei, akik jól megtanították, hogy vigyázzon a dolgaira, a pénztelenség pedig arra, hogy semmit nem szabad kidobni. Senki nem tudott úgy foltot kiszedni, mint ő és tisztára mosott, katonás rendben egymásba csúsztatott tejfölöspoharakból még tavaly is legalább olyan figyelemreméltó készlete volt, mint egyenesre simogatott nejlonzacskókból és dobozba halmozott szappanvégekből. Minden célra volt valamilyen praktikus eszköze, a kiránduláson egymásba csúsztatható és összecsukható pohárkészlettől a tartalék kotyogós kávéfőző gumigyűrűig és a szódásszifonba való pöcökig.
A telki tárgyak, amiket a sorozatban megmutattam, nagyi választásai a 60-as, 70-es, 80-as évekből. Nagyi az évek alatt rengeteg gyönyörű dolgot halmozott fel, és nagyon vigyázott rájuk, tisztogatta, elpakolta őket, mindig azt mondta, hogy ő nem ismeri azt a szót, hogy unatkozás.  
A nagyi imádta a háztartási gépeket, még akkor is, ha sokat közülük szinte egyáltalán nem vagy csak alig használt. Volt, hogy kettőt vett egyszerre, hogy a telekre is legyen. A sorozatban szereplő tárgyak között talán több olyan is van, amit soha nem használt senki, például a salgótarjáni öblösüveggyár 6 db-os likőr pohár készletét. De ugyanakkora esélye van, hogy igen, csak a nagyi megtartotta a dobozát, és alaposan megtisztítva visszatette minden használat után. Kitelne tőle. A pirító 1966-os szavatossági papírját is megőrizte.
Tavaly nyáron, méltósággal, de nagyon hosszú szenvedés után halt meg a nagyi, amikor már terhes voltam. A kisbabám második neve az övé.

egy kicsit megkönnyeztem.

vampirolo:

Telek #20 - Itt a vége, az összes kép egy helyen: itt.

Apu nem emlékszik, mert nem jó az évszámokban, de a nagyi és a nagypapa 1970-ben vagy 1971-ben vették a telket a szigetszentmártoni üdülőtelepen. 104 négyszögöles, egyforma parcellákra osztották akkoriban ráckevei holt-Dunaág erdős-bokros árterét a töltés és a folyó között, egy ilyenre csapott le a nagyi és a nagypapa.

Gyerekkoromban sokat nyaraltunk a telken, itt láttam a tévében a Nagy Imre újratemetését, itt esett fejjel a Dodi a kishalhálóba, amikor egy színjátszós halat akart megragadni, itt dugta bele a Juli a Jóska köldökébe az ujját, amíg a hintaágyban aludt, itt sütöttük a legjobb szalonnákat, és itt hazudtuk azt a Dodival áprilisban, hogy nem mentünk be a Dunába, pedig igen. Itt loptuk a takarmánykukoricát, amit hiába főztünk, nem puhult meg, itt fogtam a legtöbb keszeget minipecabottal, amit aztán paprikás lisztben kisütöttünk, itt rakott be anyu a bicikli gyerekülésébe és dőlt el velem úgy, hogy meg sem nyikkantam, és itt üvöltöttem mint fába szorult féreg, ha megcsípett a darázs. Tiniként ide hoztam az aktuális fiúimat és valamiért még mindig itt ízlik legjobban a reggeli.

Ez a sorozat viszont nem a telekről, hanem elsősorban a nagyiról szól. Szegény, csákvári parasztok voltak a szülei, akik jól megtanították, hogy vigyázzon a dolgaira, a pénztelenség pedig arra, hogy semmit nem szabad kidobni. Senki nem tudott úgy foltot kiszedni, mint ő és tisztára mosott, katonás rendben egymásba csúsztatott tejfölöspoharakból még tavaly is legalább olyan figyelemreméltó készlete volt, mint egyenesre simogatott nejlonzacskókból és dobozba halmozott szappanvégekből. Minden célra volt valamilyen praktikus eszköze, a kiránduláson egymásba csúsztatható és összecsukható pohárkészlettől a tartalék kotyogós kávéfőző gumigyűrűig és a szódásszifonba való pöcökig.

A telki tárgyak, amiket a sorozatban megmutattam, nagyi választásai a 60-as, 70-es, 80-as évekből. Nagyi az évek alatt rengeteg gyönyörű dolgot halmozott fel, és nagyon vigyázott rájuk, tisztogatta, elpakolta őket, mindig azt mondta, hogy ő nem ismeri azt a szót, hogy unatkozás.  

A nagyi imádta a háztartási gépeket, még akkor is, ha sokat közülük szinte egyáltalán nem vagy csak alig használt. Volt, hogy kettőt vett egyszerre, hogy a telekre is legyen. A sorozatban szereplő tárgyak között talán több olyan is van, amit soha nem használt senki, például a salgótarjáni öblösüveggyár 6 db-os likőr pohár készletét. De ugyanakkora esélye van, hogy igen, csak a nagyi megtartotta a dobozát, és alaposan megtisztítva visszatette minden használat után. Kitelne tőle. A pirító 1966-os szavatossági papírját is megőrizte.

Tavaly nyáron, méltósággal, de nagyon hosszú szenvedés után halt meg a nagyi, amikor már terhes voltam. A kisbabám második neve az övé.

egy kicsit megkönnyeztem.

néhány okosság is, csak úgy.

Egyébként pont 25 perce szól a baromi hangos tűzjelző az egész tömbben. Holnap ne menjen senki ügyintézni a városba, 300-400 kialvatlan ember lesz, random helyeken.
Én összepakoltam a macbookot, iphonet, töltőt egy helyre, kikészítettem az autókulcsot, és feltettem főni egy teát, hátha az még elkészül, mielőtt leég az egész lakópark, és kinnt kéne töltenem az éjszakát, az autóban, 3G nettel. És teljesen megnyugodtam.

Éjszakai algoritmusok tanulás, 2 órája nem néztem ki az ablakon.Meanwhile in Budapest…:

Éjszakai algoritmusok tanulás, 2 órája nem néztem ki az ablakon.
Meanwhile in Budapest…:

Végleg bezárom a boltot, szevasztok

törölni tán mégsem kéne, kár lenne minden idők legjobb tumbli posztjáért (évtized értékelő)

smalladam:

Törlöm a tumblremet, köszi mindent, meg további jó szórakozást.