cvikli:

unheimlich:

az, amikor a “logikára” hivatkozva ítélnek helytelennek kifejezéseket. Tipikus példája a “de viszont”, hogy az helytelen, mert a de és a viszont “ugyanazt jelentik”, ezért az egyik “fölösleges”. Ilyenkor kedvem volna megkérdezni, hogy vajon az illető akkor ugye nem egyezteti számban az alanyt-állítmányt, mert “fölösleges” kétszer jelezni, hogy valamiből több van.

További szépsége a dolognak, hogy szignifikánsan együtt jár ezzel azok elítélése, akik bizonyos kivételeket nem hajlandók betartani (magyarán nákolnak vagy suksükölnek), mikor ugyebár a kivételek a legkevésbé “logikusak” a nyelvben.

Ugyanakkor ahányszor azt olvasom, hogy “saját bevallása szerint”, mindig az jut eszembe, hogy “miért, kinek másnak a bevallása szerint lehetne?!”

A “de viszont”-ellenesség az szerintem nem a logikázók vesszőmuraközije, hanem az áltiskolai művelteké, akik alsóban elsajátított nyelvi babonákra (éssel nem kezdünk mondatot, kerüljük a szóismétlést stb.) építenék kifinomult nyelvhasználatukat, és próbálnák leverni a marhaságaikat mindenkin egy fennebb stíl nevében, amely fennebb stíl mibenlétéről értlemes állítást megfogalmazni (az iskolában bebiflázott baromságokon kívül) nem tudnak.

A logikázók ennél durvábbak. Azok jönnek például olyasmikkel, mint a katasztrófavédelem. A minősített eset persze a média. Vajon ki lehetett, aki a kilencvenes évek elején kitalálta azt a baromságot, hogy a médiát nem szabad többesbe tenni, mert az latinul már többes? Mintha a magyar nyelv valaha is figyelembe vette volna a nyomorult jövevényszó eredeti nyelvi rendszerében meglévő tulajdonságait, ragzásait, beilleszkedési zavarait. A magyar nyelv szarik rá, saját rendszere szerint ragoz, és ragozott mindig, csak az újonnan műveltek ezt már nem hallották meg a reáliákban, az operákban meg egyebekben. A Bitlisz is többes szám, mi? A Bitlisz 1959-ben alakultak, mi?

A logikázó műveltkedők kedvence mostanában a legoptimálisabb. Hogy az optimum eleve legfelső fok, nem lehet azt már fokozni. Faszt nem. Ad notam: médiákok.

A “de viszont” egyébként nekem báncsa a fülemet, kerülöm és irtom. Hasonlít, de azért mégsem annyira gusztustalan, mint a “ha és amennyiben”. (Bokrosista dagályoskodás.)