vampirolo:

Telek #20 - Itt a vége, az összes kép egy helyen: itt.

Apu nem emlékszik, mert nem jó az évszámokban, de a nagyi és a nagypapa 1970-ben vagy 1971-ben vették a telket a szigetszentmártoni üdülőtelepen. 104 négyszögöles, egyforma parcellákra osztották akkoriban ráckevei holt-Dunaág erdős-bokros árterét a töltés és a folyó között, egy ilyenre csapott le a nagyi és a nagypapa.

Gyerekkoromban sokat nyaraltunk a telken, itt láttam a tévében a Nagy Imre újratemetését, itt esett fejjel a Dodi a kishalhálóba, amikor egy színjátszós halat akart megragadni, itt dugta bele a Juli a Jóska köldökébe az ujját, amíg a hintaágyban aludt, itt sütöttük a legjobb szalonnákat, és itt hazudtuk azt a Dodival áprilisban, hogy nem mentünk be a Dunába, pedig igen. Itt loptuk a takarmánykukoricát, amit hiába főztünk, nem puhult meg, itt fogtam a legtöbb keszeget minipecabottal, amit aztán paprikás lisztben kisütöttünk, itt rakott be anyu a bicikli gyerekülésébe és dőlt el velem úgy, hogy meg sem nyikkantam, és itt üvöltöttem mint fába szorult féreg, ha megcsípett a darázs. Tiniként ide hoztam az aktuális fiúimat és valamiért még mindig itt ízlik legjobban a reggeli.

Ez a sorozat viszont nem a telekről, hanem elsősorban a nagyiról szól. Szegény, csákvári parasztok voltak a szülei, akik jól megtanították, hogy vigyázzon a dolgaira, a pénztelenség pedig arra, hogy semmit nem szabad kidobni. Senki nem tudott úgy foltot kiszedni, mint ő és tisztára mosott, katonás rendben egymásba csúsztatott tejfölöspoharakból még tavaly is legalább olyan figyelemreméltó készlete volt, mint egyenesre simogatott nejlonzacskókból és dobozba halmozott szappanvégekből. Minden célra volt valamilyen praktikus eszköze, a kiránduláson egymásba csúsztatható és összecsukható pohárkészlettől a tartalék kotyogós kávéfőző gumigyűrűig és a szódásszifonba való pöcökig.

A telki tárgyak, amiket a sorozatban megmutattam, nagyi választásai a 60-as, 70-es, 80-as évekből. Nagyi az évek alatt rengeteg gyönyörű dolgot halmozott fel, és nagyon vigyázott rájuk, tisztogatta, elpakolta őket, mindig azt mondta, hogy ő nem ismeri azt a szót, hogy unatkozás.  

A nagyi imádta a háztartási gépeket, még akkor is, ha sokat közülük szinte egyáltalán nem vagy csak alig használt. Volt, hogy kettőt vett egyszerre, hogy a telekre is legyen. A sorozatban szereplő tárgyak között talán több olyan is van, amit soha nem használt senki, például a salgótarjáni öblösüveggyár 6 db-os likőr pohár készletét. De ugyanakkora esélye van, hogy igen, csak a nagyi megtartotta a dobozát, és alaposan megtisztítva visszatette minden használat után. Kitelne tőle. A pirító 1966-os szavatossági papírját is megőrizte.

Tavaly nyáron, méltósággal, de nagyon hosszú szenvedés után halt meg a nagyi, amikor már terhes voltam. A kisbabám második neve az övé.

egy kicsit megkönnyeztem.